Batizi – Pócsi Györgyné

Batizi – Pócsi Györgyné – leendő 1. osztályos tanító néni bemutatkozása

Batizi – Pócsi Györgyné vagyok. Gyerekkorom óta tanító néninek készültem. Nyíregyházán végeztem a Tanárképző Főiskola tanító szakán. Az első munkahelyemen 28 évig dolgoztam, majd 7 évig a 2. munkahelyemen. Kartalon jelenleg a 3. tanévet fogom kezdeni. Férjemmel 2019 nyarán költöztünk Aszódra és szeptembertől lettem a kartali tantestület tagja. Jelenleg matematika, környezetismeret, ének–zene, technika, rajz, tantárgyakat tanítok a gyerekeknek.
Leendő elsős tanító néniként törekszem a gyerekek alapos megismerésére. Tanóráimon feladatomnak tartom, hogy a gyermekek vezetője és segítőtársa legyek. Minden osztályommal azt szeretném elérni, hogy biztos alapokat kapjanak a további tanuláshoz, használható ismereteket a további életükhöz és tegyük mindezt jó kedvvel, játékosan. A gyermekek sikere az én sikerem is.
A tanítás sok-sok türelem, szeretet és megértés. Néha nagyon nehéz, de csak együtt érhetünk el eredményeket. Hiszem, hogy csak úgy lehet eredményes a munkánk, ha tiszteletben tartjuk és segítjük egymást. Ehhez azonban elengedhetetlen a szülői támogatás, illetve a szülő – pedagógus – gyermek kölcsönös bizalmon, tiszteleten alapuló kapcsolata.
Fontosnak tartom az elfogadó, szeretetteljes légkört. A jó osztályközösségnek a nyugalom szigetének is kell lenni, ahová minden nap szívesen lépnek be a diákok. Ebben a munkában számítok a kedves Szülők együttműködésére!
Igyekszem mindent megtenni annak érdekében, hogy zökkenőmentes legyen az óvoda és iskola közötti átmenet, hogy a gyerekek szívesen jöjjenek, és minél jobban érezzék magukat az iskolában.
Vallom: a gyermekek tanítása a legfontosabb, és egyben legszebb dolog a világon.
Szeretettel és izgalommal várom a leendő elsősöket és a Szüleiket!

HITVALLÁSOM:

„ A gyermek olyan, mint egy pillangó a szélben. Néhány magasabbra tud repülni, mint mások, de mindegyik a legjobb tudása szerint repül. Miért is hasonlítanád össze őket? Mindegyik más. Mindegyik különleges. Mindegyik gyönyörű.”

/Ismeretlen szerző/